Hogy mit érzek Irántad ?... és, ki vagy Te nekem ?...
ha tudom megfogalmazom :
ha boldog vagy, Veled nevetek, ha szomorú, Veled szenvedek...
ha sírsz, könnyezem én is, ha kacagsz, kacagok én is...
ha gondod van, segítek megoldani, ha beteg vagy, én akarlak ápolni...
ha nem vagy velem, én nagyon féltelek, ha haza érsz, fellélegezhetek...
ha bántanak, én megvédelek, ha kell, életem is adom Érted...
ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
tudom, hogy nagyon  szeretsz,én  mindennél jobban szeretlek...
Nem tudlak megváltoztatni, de nem is akarlak,
nem fogok változni én sem, ne is akarjad, mert ez így  én vagyok,
és  csakis  Érted...
Mert Te egy lágy szellÅ‘ vagy, mi elragadott,  egy csodás lepke,
mi repülő szárnyakat adott...
egy huncut esÅ‘csepp, mi lágyan simogatja  arcomat,
s így szívemről lemossa minden bánatomat...
Villanás vagy...egy csöppnyi fény, mi messzire repít
álmaim közepén...
  csak egy csodás szó vagy...fülemnek édes muzsika, mi oly szépen szól,
mint az égen a daloló pacsirta...
  egy bárányfelhÅ‘cske a sziporkázó égen, melynek árnyékában
a tarka réten a vihar elől megbújok
szíved rejtekében...
Így, és ezerféleképp szeretlek  Téged,
 Ã©s nekem szeretni annyit jelent, mint Érted élni, s ez teszi szebbé  életemet...!
Mindez Te vagy nekem, s érzem szívem nem tévedett,
Te a halhatatlan szerelem vagy nekem...!

Tags: szerelem

0 comments View Entry

Tudod...sohasem éreztem még ilyet.
Nem is hittem volna, hogy valakit ennyire lehet szeretni.
Úgy érzem ez soha nem fog elmúlni. és nem fogom tudni elégszer
megköszönni  amit  értem teszel...
Hogy mindig számíthatok Rád, és, hogy ennyire önzetlenül szeretsz.
Most már örökre Veled akarom leélni az életem...
És ez ... nem  egy naiv kijelentés...nem tehetek róla, de én ezt
valóban így érzem...!
Neked adtam  végleg  a szívem és örökké szeretni foglak...
Nekem szerelmed olyan...
mint egy csodálatos álom, mely megigéz, elvarázsol, csordultig tölti szívemet,
és bár néha,  józanságra int az  eszem, még sem akarok,
nem vágyom más gyönyört...
Nekem szerelmed olyan...
mint életre kelő vulkán, érintésemre kitör, forró ajkad lágyan csókol,
hangod suttogva becéz, két karod féltőn ölel, puszta érintésed
lángba borítja egész testem,
majd amikor elcsitul, hiánya kínoz, gyötör, fáj, őrületbe kerget,
hogy halálomat kívánom...
Nekem szerelmed olyan...
mint a végtelen - kiismerhetetlen -
hol önfeledt mosoly,  hol maga a legcsodálatosabb menny, 
mely örökre felemel...
de hisz '  érzed... mennyire  Szeretlek...
Néha, ha  mégis könnybe lábad szemem, vállam zokogás rázza meg,
az csak a féltés jele...
s, ha megkérdeznéd -  akkor mégis miért sírok ?...
a szívem mélyén  csak hallgatna, nincs  rá  felelet, mert tudja, hogy
ezzel a sírással az ellen vétkezik, akit már régóta,
mindenkinél, az életénél is jobban,
- néha  önzÅ‘ módon -
kimondhatatlanul  szeret...
Szerelmedért  önmagát  tagadni  szívem  most már
örökre  képtelen...

Tags: szerelem

0 comments View Entry

A semmiből jöttél, csak feltűntél hirtelen, egy pillanat kellett
és megváltoztattad az életem.
Előtte nem tudtam, mit is jelent igazán, tiszta szívből szeretni,
mi az, hogy valakiért meghalni, mint inkább feledni...
A boldogság kék egén ketten szállunk, fogod a kezem
és mindketten ugyanarra vágyunk...!
Csak Veled lenni örökre, ennyi amit kérek, amíg velem vagy
soha semmitől sem félek...
Két szemedbe nézek, és csak annyit mondok remegő hanggal :
~~ kellesz nekem...egy életen át...
én örökké szeretni foglak...  ~~
Átölelve lágyan fülembe suttogod :
~~örökre Tiéd vagyok... minket már életünk végéig összeköt
 egy lánc, mely szívemtÅ‘l szívedig ér,
és ezt soha többé el nem tépheti senki és semmi más,
csak az elmúlás... ~~

Tags: szerelem

1 comments View Entry