Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,

az égboltra felbandukolt.

A Földre enyhe fényt varázsolt,

aminél már jobban látott.

Kíváncsin nézett ott körül,

amit csak lát, annak örül.

Hát jó volt nézni a világot,

hiszen annyi titkot látott,

mit elrejtett az éjszaka,

a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,

titokban lopott csókokat,

szépen megélt érzéseket,

s arcokra festett fény jelet.

Az ő arcán is ragyogott,

mit távoli Naptól kapott,

de szerelmese messze járt.

Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,

szép szerelmén elmélkedett,

álmodozott, ábrándozott,

szíve sóváran dobogott.

Egyszer talán majd erre jár,

s csókízű lesz a napsugár,

amibe tán belepirul,

s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,

s mindent adott egy álomért,

hogy Napja átölelte őt,

s megcsókolta mások előtt!

Tanúja volt a nagy világ,

látta fű, fa, s minden virág,

az égre néző emberek,

álmodozó szerelmesek.

Mert együtt állt a Nap, s a Hold,

s a fényük őróluk dalolt!

DOLCE PICCOLO COLIBRÌ, TI AUGURO UN MERAVIGLIOSO FINE SETTIMANA. TI AMO TANTO ... T.V.B TANTISSIMO